MILYEN AZ IGAZI DIÁK?
MŰVELT
Már nem először veszítettem el a türelmemet a nyolcadik osztályban, mivel úgy láttam, hogy ismételten nem készültek az órámra. /Felháborító/ Elvakultan óriási prédikációba kezdtem.Csak mondtam, mondtam a magamét, ahelyett, hogy a tananyaggal foglalkoztam volna. Csak az elvárásaimat soroltam, ismételten soroltam. Refrénként hangzott el "Mikor érem már meg azt a pillanatot". Iszonyúan belelendültem. Már magam sem tudtam, hol tartok, mit is akarok tulajdonképpen. De képtelen voltam abbahagyni.
Az osztály lehajtott fejjel hallgatott . Talán az orruk alatt somolyogtak? Várták a műsor végét? Jobb a békesség címszó alatt arra gondoltak, addig sem kell az egyesért felelni. Nem tudom. Úgy benne voltam a lendületben, hogy nem tudtam abbahagyni.
Zúdult tovább a szóáradat. És jött egy pillanat! S elhangzott a már többször ismételt refrén:
- Mikor érem már meg azt a pillanatot ........
DE
A néma csendben Kati az első padból rám emeli a szemét és megszólal:
"MONDOTTAM EMBER : KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!"
S ezzel VÉGE a komédiának.
MILYEN AZ IGAZI DIÁK?
EGYETÉRTŐ
Hát igen! Ilyen is előfordul néha, hogy a diák és a tanár egyet ért valamiben. Például már vagy tíz perce mondjuk B. Zsoltival békés egyetértésben a Toldi Előhangját. Ott tartunk éppen, hogy
"Majd kilenc-tíz emberöltő régiségben" ...... Zsolti ragyogó szemmel ismétli.
Én nagyot sóhajtva folytatom:
- Rémlik .....
Zsolti fellelksülve kijelenti:
- IGEN, tanár néni !
Ugye,hogy nem nehéz békés egyetértésben élni? De -sajnos - véghetetlen türelem kell hozzá.